Mindezek megvalósításához pedig Ullrich innovatív módszert dolgozott ki a kottaolvasás elsajátítására. A módszer alapja, hogy a hangokat nem vonalrendszerben ábrázolja, hanem színekkel jelöli a hangok magasságát. A félhangok színkombinációkból alakulnak ki. Az így leírt speciális kották nem igényelnek komplex gondolkodást, még csak a színek ismeretét sem: hosszas gyakorlás után kell a színeket azonosítani bizonyos hangokkal. A kottában való eligazodást az Ulwila-hangszereken megjelenő színek is segítik. Ullrich egyszerű, „áttekinthető” hangszereket is kifejlesztett a módszerhez, amelyek fából készülnek, kellemes hangzásúak, elektromos áram nélküliek.
A német módszert Vető Anna gyógypedagógus adaptálta magyarra 1991-ben. Ugyanígy színkódokra támaszkodik egy másik magyarországi technika: a szivárványkotta módszer, amelyet Stifán Orsolya dolgozott ki és a bizonytalanul éneklő szülőknek is támogatást nyújt (egy egyszerű hangszertanulási metódussal, amely révén a hangszer segít a tiszta éneklésben).
Az Ulwila-módszer módszer már 5-6 éves kortól ajánlható a gyermek érdeklődésétől függően, de felnőttek is bátran próbálkozhatnak elsajátításával.
Szakirodalom
Bakos Anita. (2014.):Zenetanulás színesen.A színes kotta módszer magyar nyelvű kiadványai
http://www.parlando.hu/2014/2014-3/Bakos_Anita_Zenetanulas.pdf
Stifán Orsolya (2012): Az én szivárványos zenekönyvem. Kaposvár, Lililibri
Vető Anna, Heinrich Ullrich. (1997). ULWILA Színeskotta - Tanári kézikönyv zeneoktatáshoz. Budapest, Down Alapítvány.